Történetmesélés

Történetmesélő fotográfia

Néhány fénykép csupán, mégis egy egész történetet ad vissza….Az élet nem tökéletes. Mégis úgy szép, ahogy van. És ami a legfontosabb: emlékezni szeretnénk rá. Úgy, ahogy van. Főleg a gyermekeinkre. Arra, ahogyan megérkezett közénk. Ahogyan családdá, majd nagycsaláddá váltunk. Arra, ahogy napról-napra fejlődik. Ahogyan önfeledten szaladgál, játszik, pocsolyába ugrál, homokvárat épít. Apa kezéből magasra repül. Anyához bújik. Úgy, ahogy ő nap, mint nap felfedezi a világot. Ő. Egy igazi egyéniség. Erre szeretnénk emlékezni. Az ő saját történeteire. Nem arra, ahogyan beállítjuk őket egy fénykép kedvéért. Megfigyelő vagyok. A hétköznapi pillanatokban próbálom meglátni azt a kis apróságot, amit Te is minden nap észreveszel, amit Te is igazán szeretsz, őrizgetsz a szívedben, mégis, mégis, idővel az emléke halványul…Meglátom én is, s megörökítem. Átadom Neked egy fotósorozat keretében, hogy azt bármikor elővehesd, s lássad, érezzed újra, és újra, újra….

‘Azért fényképezünk, mert nem tudunk beletörődni, hogy minden elmúlik, hogy lehetetlen megismételni egy már átélt pillanatot. Egyhangú háborút vívunk saját halálunk fenyegető réme ellen, és az idő ellen, amely másfajta és kevésbé értékes lényekké: felnőttekké változtatja a gyereket. Azért fényképezünk, mert tudjuk magunkról, hogy felejtünk. Elfelejtjük a hetet, a napot, az órát; elfelejtjük azt a pillanatot, amikor a legboldogabbak voltunk.’