“Évekkel ezelőtt egy fekete-fehér fotó elvarázsolt… Apró hurkás gyermekujjacskák voltak rajta. Azóta vártam a folytatást! És 10 év kellett, hogy megszülessen az a gyermek, akinek ujjacskái újra előcsalogatják a fényképezőgépet. Ujjacskák, szemek, göndör hajfürtök, mosolyok. Pillanatok, érzések, amiket vétek lenne veszni hagyni. Olyan jó, hogy van, aki meg tudja állítani az időt! És azóta már rengeteg gyermek életének rengeteg pillanata sorakozik a képeken, köztük a mi gyermekeinké is. Olyan jó általuk újra érezni a babaillatot, a nyálas kezecskék simogatását, az ölelés melegségét…a boldogságot!
Ezekből a képekből sosem elég. Én nem tudok betelni velük, még sokat szeretnék…”
(Erdélyi Zsófi)